Sajnos a mai világban divat depressziósnak lenni, gyakori szónak számít a stressz, és már húszévesen arról beszélnek a fiatalok, hogy kilátástalan az életük, és nem érzik a helyüket a világban. Nyilván ez a kortünet, az elég ingadozó gazdasági-politikai helyzetnek is köszönhető, és az a sok rossz, ami zajlik körülöttünk, rányomja a bélyegét mindenki életére. Ráadásul a magyar ember szeret általánosítani és messze földön híres a negatív szemléletéről, és sajnos az irigységéről. Persze kivételek is vannak szerencsére, ami viszont erősíti a szabályt.

De mielőtt diagnosztizálnánk magunkon a depressziót, ami egy elég komoly pszichés betegség és kútba ugornánk vagy netán a bátrabbak felkeresnének egy pszichológust, érdemes egy kicsit jobban magunkba nézni. Mert meglehet minden negatív gondolatunk mögött egy régi rossz beidegződés, hozzáállás áll, és ha ezt sikerül megváltoztatni, máris más színben látjuk világunkat. Persze ez nehéz önállóan, kell egy olyan ember, aki minket külső szemlélőként lát, és rá tud világítani, hogy észre- vegyünk, olyan dolgokat, amiket magunktól nem tudnánk. Aki egy felépített kérdés sorozattal segít megvilágítani a negatív képet, direkt nem tanácsol semmit, nem mondja meg, mit kell csinálnod, nem dicsér agyon, tehát nem a lelkedet simogatja, csak meghallgat és kérdései segítségével saját magad jössz rá a hibás elgondolásaidra. És amikor feltártátok az okokat, amiért rosszul érzed magad az életedben, és saját magad jössz rá, hogy ezt másképpen is lehet, utána jön ennek a helyes folyamatnak a mélyítése és gyakorlása. Mert azért azt tudni kell, hogy ezek a minőségi változások nem egyik percről a másikra fognak megváltozni. A legszebb az egészben, hogy majd magadtól rájössz, hogy a pozitív, reális, egészséges és nem utolsósorban előremutató gondolkodási attitűd ott volt eddig is benned, csak elő kellett hívni.

Számomra hihetetlen felismerés volt, hogy egy szó a rosszul definiálása okozta, hogy egészen a harmincas éveim kezdetéig, nem tudtam előre jutni, mindig megrekedtem egy bizonyos ponton, ami miatt rosszul éreztem magam a bőrömben. S mihelyt helyes értéket kapott az a bizonyos szó, máris mindet másképpen fogtam fel. Ez az egyszerű szó, hogy „átlagos” bennem évtizedekig negatív jelentéssel bírt, aminek valójában egyáltalán nincs rossz értelmezése. Csak számomra volt az, és mindent, amit átlagosnak gondoltam, feleslegesnek tekintettem, mert snassz volt. Nem jutott el a tudatomig, hogy minden nagy tettnek, célnak a kezdeti lépései átlagosak, de ezeken is túl kell lépni, mert másképpen nem jutunk fel a csúcsra. Ez olyan, mint állunk egy 120 lépcsős feljáró előtt, és mi rögtön akkorát akarunk lépni, hogy egyből a tetején legyünk, de ez lehetetlen, apró kis lépésekben lehet a csúcsra jutni, méghozzá fáradságos munkával, és van, hogy ez unalmassá is válik. De attól, hogy az a kis lépés nem világraszóló tett, attól még az ember saját életében, ez még is nagydolog, és mindenféleképpen előre lépés. Megtanultam, hogy nem másokat kell utolérnem, hanem saját magamat túlszárnyalni, ha ezt megteszem, akkor már sokkal elégedettebb, kiegyensúlyozottabb leszek, és ezeknek hosszú távú eredménye a siker, és még az is benne van, hogy feljussak a saját életem csúcsára. De ha még sem, akkor is nyertem, mert több lettem.

„Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz!”

Na de ezen felismerések, átértékelések sajnos nem mindig mennek önmagunktól, ahhoz, hogy egy külső személy erre rá tudjon vezetni, komoly szakmai háttér kell, ezeket a segítő embereket hívják Coach-nak, vagy mentornak, ha úgy tetszik (bár ez csak az én olvasatomban). Ők nem pszichológusok, ők az egészséges emberrel foglalkoznak, életmódbeli változásokat segítenek elő. Több szakága van, de minden összefügg, minden területből lehet átvinni valamit az életünkbe, és ennek nagyon pozitív hozama lehet, mert egy mentálisan rendben lévő, egészséges életmódot folytató boldog emberré válhatunk. Akik a problémákat is jól tudja kezelni, még az is lehet, hogy meg tudjuk fordítani és előnyt kovácsolni a negatív történésből. Mert mind ez megtanulható, csak egy jó szakember kell, aki érti a dolgát, és hitelesen tud minket jó irányba terelni.

Személy szerint én már a hét konzultációmon vagyok túl, ahol Szaluter Viktor Egészség Coach segített a minőségi és eredményes gondolkodás elsajátításában.

Három „segédeszközre” tettem szert, amivel könnyen átlendíthetem magam a nehéz helyzeteken, döntéseken: leírás - mert világosabban, tényszerűen engedi láttatni a helyzetet-, tervezés - elengedhetetlen része annak, hogy az ember tovább lépjen - és a prioritás - megtalálni a helyes sorrendet, mindig az előttünk álló feladatra összpontosítani, és ha ez megvan, akkor jöhet a következő lépcsőfok.

Mostanra már ott tartok, hogy a való életben próbálom hasznosítani a találkozásainkon tanultakat, kiküszöbölve a régi rossz beidegződéseket. Szerintem eredményesen, de mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fentiekben leírtak.

A Coach-ing egy szuper dolog, segít rendbe tenni az életünket, de ha ez kevés lenne, a megfelelő szakemberhez irányít. Érdemes kipróbálni, ha úgy érzi az ember, hogy gödörben van. Jó dolog, hogy figyelnek rád és meghallgatnak, mert néha csak elég ennyi, és saját magad jössz rá, arra mit kellene másként csinálni. Sokszor egy külső, tőled teljesen független ember egész más szemszögből lát, mint a családod, vagy barátaid. Veszteni valója nincs senkinek ezzel kapcsolatban, csak nyerhet és építkezhet belőle.

Tapasztalatból állíthatom….