Ha 2014-ben kellene oltár elé állnom választottammal, és  Oscar de la Renta 2014-es esküvői ruha kollekciójából választhatnék (megjegyzem, nem sírnék miatta), nagy bajban lennék, mert minden darabja egy csoda. Oscar de la Renta egy dominikai születésű amerikai divattervező, ha máshonnan nem is, de a Szex és New York teljes estés mozijából biztosan ismerjük, amikor Carrie Bradshaw többek között az ő általa tervezet ruhában pózol a Vogue magazinnak.

A 2014-es év a csipkékről, és a fátylakról szól majd. Megvallom, ezért repdes a szívem, mert egy romantikus lélek révén, számomra mindig is az esküvő része volt az a pillanat, amikor a vőlegény felhajtja fátylat, hogy megcsókolja aráját. Az utóbbi időben úgy vettem észre, hogy a hosszú fátylak a háttérbe szorultak, de hála az égnek jövőre újra visszatérnek, és remélem, sokáig maradnak is.

A jövő évadot a klasszikus vonalak, és a fehér színek fogják uralni, legalább is Oscar de la Renta így álmodta meg nekünk. Elvétve látni a kollekciójában a régóta oly divatos ekrü színt, vagy egyéb más szín csodát. Bár volt egy, ami megdobogtatta a szívem, és igen csak nem a megszokott színvilágban pompázott: babarózsaszín  tüll, és selyemruha a kézi hímzésű csipkével, olyan mintha egy meséből lépett volna a valóságba, a legszebb tündérkirálylány. A kézi hímzésű csipke uralja az egész kollekciót, a fazonok klasszikusak, van köztük testre simuló, sellő alakot formázó, és a bő abroncsos. Én a magam részről csak hercegnős ruhának hívom. Tetszett, hogy mindegyik ruha diszkrét, még is magára vonja az ember figyelmét, és sugárzik belőlük a nőiesség. A tervező némely darabnál egy csipetnyi pikantériát lopott az alkotásaiba, amik a ruha hát részét illetik. Szerény véleményem szerint a szabadon hagyott hát, irtó szexi tud lenni. De figyelem, nem könnyű viselni az ilyen ruhákat, ehhez szigorúan merev és feszes tartás kell, na és, hogy vállaljuk a melltartó nélküli létet. Szóval szép-szép, de azért meggondolandó a viselése.

Eltekintve az egy-két érdekes hátú kelmétől, többnyire a szoknya rész a dominánsabb. Egyszerű natúr felsőrészek, nagy részben pánt nélküli szolid dekoltázzsal. Az egyik kedvencem az összehúzott selyem redővel beborított alsó rész. Ez olyan, mint a habcsók, édes és mámorító.  Kell ennél több?..…Én nem hiszem.

A tervező gondol a következő generáció menyasszonyaira is, mert szép számban jelentek meg kislányok is a kifutón, bájos kis fehér csipke ruhában, virágos, pillangós fejdíszekkel. Elnézve a divatbemutatóról készített kisfilmet, nekik volt a legnagyobb sikerük. Amit nem is csodálok.

https://www.youtube.com/watch?v=E3YCkMHXlGM

Voltam olyan bátor, és utána jártam, hogy mibe kerülne az nekem, ha tényleg egy ilyen luxus brand által kreált ruhában szeretném kimondani az” igent”. Jól sejtettem…1millió Ft körül mozognak az árak. Tehát jó mélyen a zsebbe kell nyúlni, bár biztos vagyok benne, hogy minőségi, kézzel-varrott öltözetet kapunk, aprólékosan nagy műgonddal elkészítve. Akár egy műremek!

Ugyan nem készülök még férjhez menni, és van még időm spórolni a ruhámra, de nem árt, ha minimum egy monacói herceghez  megyek férjhez, ha Oscar de la Rentában szeretnék házasságot kötni. Ámbátor az előbb említett hercegről Andrea Casiraghi-ról már lekéstem, a napokban olvastam, hogy elkelt, és elvette augusztus 31-én szerelmét, egy kolumbiai milliárdos csemetét. 

Talán az lenne a legbölcsebb, ha 2013-ba megpróbálnám megkönnyíteni az életem, és nem azzal foglalkoznék amim nincs és amit mástól irigylek, hanem azzal mi az amim van és boldoggá tesz. Sokszor van úgy, hogy saját magam vagyok a jókedvem megrontója, pedig csak egyszerűen más szemszögből kéne néznem a dolgokat.

Irigykedek másokra, mert sikeresebbek az életben, vagy mert van pénzük, pedig lehet nekik is megvan a saját harcuk, nem tudhatom mi rejlik a lelkükbe, vagy nekik mi hiányzik az életükből ami lehet nekem megvan.

Ez akkor tudatosult bennem, amikor egy ismerősömnek meghalt az édesapja, akivel nagyon szoros volt a kapcsolata.

Sokszor irigykedtem Annára mert jómódban él, diplomás, több nyelven beszélő fiatal nő aki nagyon tudatosan irányítja az életét, minden sikerül neki amibe belevág. Saját jól menő vállalkozása van párjával, 25 éves kora ellenére. Tény, hogy a szüleinek nagy része van abban, hogy ezt elérte. Szóval mondhatni tökéletes élete van, sokszor irigykedtem rá, addig amíg meg nem történt a tragédia. Azóta, ha eluralkodik rajtam az irigység, akkor mindig eszembe jut, hogy de nekem még él az apukám, ami százszor többet ér mint bármilyen vagyon és külsőség. Nyilvánvalóan ez alapján én sokkal szerencsésebb vagyok mint ő. Nincs az a pénz amiért ezt felcserélném, és nem lehet neki könnyű amikor én arról beszélek, hogy milyen jó amikor együtt a család. 

Ilyen és ehhez hasonló dolgok, amikor csak a nézőpont megváltoztat mindent. Egy kicsit el is szégyenlem magam ilyenkor.

Egy másik, hogy miért várom azt, hogy kegyes legyen velem a sors, ha nem becsülöm meg azt amim van? Lehet abban valami, hogy minél elégedettebb vagy az életeddel, annál több jót fogsz bevonzani. Ha örökké csak kesereg az ember és azért sír, hogy ez miért nincs nekem, ez miért történt, akkor csak a negatív tud beáramlani. Igen, tudom néha én is szkeptikus vagyok ezzel a gondolat menettel, de sokkal jobb pozitívan látni az életet, mint örökké keseregve élni a mindennapokat. Ha még sem vonzanánk be semmit ezáltal az életünkbe, már akkor is jobb lenne a kedvünk, tehát megéri így gondolkozni.

Tudom, ez most olyan könnyűnek hangzik, pedig egyáltalán nem az, de megpróbálom e-szerint élni az életem, már csak magam miatt is! Szebb lesz így az élet...

Manapság mindenki egyedi akar lenni, főleg mi nők szeretünk különlegesebbnek tűnni a másiktól.

Szeretjük hallani , amikor barátnőink ámulatba ejtve mondják milyen gyönyörű ez az ékszer vagy ruha, amit újonnan szereztünk be. Ilyenkor persze dagad a mellünk a büszkeségtől.

Ezen érzés által vezérelve vásároltam meg életem első egyedi textil fülbevalóját Mácsár Andreától. Egy ismerősöm osztotta meg a tervezőnő oldalát a facebook-on és már első látásra elvarázsoltak a textil ékszerei https://www.facebook.com/macsarandrea?fref=ts. Mert nagyon színesek voltak és nagyon könnyűnek is tűntek és valljuk meg egy fülbevalónál ez nem elhanyagolható tény. Nyomban utána is néztem jobban a termékeinek a weboldalán és egyik ámulatból estem a másikba, ami pluszba nagyon tetszett, hogy ezek az ékszerek nem tömegszámban készülnek. Tehát nagy valószínűséggel nem fog szembejönni velem az utcán. Csak is fürkésző, kíváncsi tekinteteket fogok magamra vonzani, ha ezeket az ékszereket viselem magamon.

Meg kell jegyeznem az ára egy kicsit vacillálásra késztetett, de aztán jobban meggondoltam, hogy ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egyedi és kézzel készített bizsukról van szó. Ahhoz mérten meg olcsónak is számít. Szóval miután meggyőztem magam, neki is fogtam kiválasztani a nekem legjobban tetszőt. Nem volt könnyű…. Végül hosszas  tanakodás után egy fekete alapon pettyes fülbevalóra esett a választásom (mostanában pötty mániában szenvedek). Nagyon egyszerű módón meg lehetett rendelni és külön jólesett, hogy a boltocska Budapesten található a belvárosban és a postaköltség elkerülése véget, akár személyesen is elmehettem érte. Nem kellett sokat várnom már jött is a visszaigazolás és nem sokkal utána, egy újabb üzenet, hogy a rendelésemet átvehetem az üzletben. Boldogság költözött a lelkembe és már alig vártam, hogy a fülembe akaszthassam a gyönyörűségeket. Andrea nagyon kedves volt, mert nem hétköznapi a kis bolt nyitva tartása, de felajánlotta, hogy alkalmazkodik hozzám és a megbeszélt napon megvár, ha nem érnék oda a nyitvatartási idő alatt. Így esett, hogy egy pénteki napon beestem az üzletbe és amit láttam és tapasztaltam az olyan volt mintha egy mesevilágba csöppentem volna a zord és zajos utcáról bejövet. Mindenhol színes nyakláncok, fülbevalók, gyűrűk.  Az ember lányának minden rosszkedve elszáll, ha itt körülnéz. Mosolygós kedves arccal köszöntött személyesen maga az alkotó, és mivel első vásárló voltam ajándék gyűrűt is kaptam, ami pont a fülbevalómhoz illett. Boldogságom határtalan volt és már előre büszke voltam, hogy mennyi bókot fogok beseperni emiatt. Nem bírtam megállni egyből fülembe tettem és lás csodát tényleg nagyon könnyűek voltak, szinte nem is éreztem, hogy lenne benne valami. Látszott az ékszeren, hogy nagy műgonddal és odafigyeléssel készült.  A fülbevaló hátuljában finoman még is észrevehetően Andrea névjegye látható, ami semmivel nem téveszthető össze. És még amit fontos megemlíteni az akasztó része nikkel mentes, tehát akik érzékenyek a fémre azok is viselhetik.

Nagyon elégedetten távoztam az üzletből, és szinte biztosra vettem, hogy nem utoljára jártam itt. Azóta már két másik fülbevalóval gyarapodott az ékszeres dobozom és az évégi fogadalmam egyike biztosan az lesz, hogy beszerzek egy nyakláncot is Andreától, mert van egy-két szemrevaló példány, amivel már most kacérkodom. 

Nem hittem az internetes párkeresésben, de olyan nagy volt a nyomás a környezetemből, hogy úgy döntöttem teszek egy próbát. Végül is azt tartja a mondás, hogy ott találod meg az igazit ahol legkevésbé várnád. És ha megpróbálom és bebizonyosodik, hogy nem működik, legalább nyugodt szívvel mondhatom, hogy én mindent megtettem az ügy érdekében.

Miután erre az elhatározásra jutottam, már csak a megfelelő oldalt kellett megtalálnom. Ez sem volt könnyű, mert ismertem az itthon népszerű randi website-tokat és nem voltam túl nagy bizodalommal irántuk. Valami mást kerestem, valami globálisát és egy olyan oldalt ahol vannak szűrők. Egy barátnőm mesélt egy külföldi ismerkedős oldalról ahol az ő barátnője talált rá arra a srácra, akihez ki is költözött Angliában és elég tartósnak bizonyul a kapcsolatuk.  Na több se kellett nekem, rá kerestem az oldalra az interneten, már csak azért is, mert nyelv gyakorlás szempontjából is nagyon jó és az ember lánya a világon bárhol találhat ismerőst magának. Okcupid az oldal neve és valóban más, mint az eddig ismert oldalak. Már eleve szűr azzal, hogy kell tudnod angolul, a másik nagy előnye, hogy globális és válogathatsz arra is, hogy a világ melyik részén élőkkel szeretnél ismeretséget kötni. Ha az ember tényleg komolyan gondolja az e-fajta társ szerzést, akkor meg van a lehetőség, hogy nagyon profi és részletes bemutatkozó anyagod legyen. Tehát akit érdekelsz, egész jó képet kaphat rólad, és kevesebb esély van a melléfogásra. Azért azt itt meg kell említsem, hogy itt is sokan vannak olyanok akik nem szánnak erre időt, de én az olyanokkal nem is foglalkozom és sanszos, hogy más sem. Persze itt sem kizárt, hogy valaki nem a valóságnak megfelelőket állítja magáról, de ez sajnos másfajta ismerkedésnél sem kizárt.  Azt vallom, ha már csinálok valamit, akkor komolyan tegyem és ne hűbelebalázs módjára. Tehát már ez is egy szűrő. Nagyon részletekbe menő kérdés sorozatra lehet válaszolni, nem csak az alap adatokra kérdez rá, hanem például, hogy sorold fel, hogy mik azok a dolgok, amik nélkül nem tudsz élni, vagy olyan bagatell dolgok, mint szoktál e hangosan tüsszenteni. Ezek butaságnak tűnhetnek, pedig ha jobban belegondolunk akkor nem is. Engem például zavar, ha valaki nem tud kulturáltan tüsszenteni. Bejelölheted azt is, hogy milyen jellegű kapcsolatot keresel, mert hát ez sem mindegy, én például szerettem volna elkerülni azokat, akik csak egy könnyű éjszakát keresnek így ezt ki is hagytam a felsorolásomból.  Azért ennek ellenére is vannak próbálkozok.  Néhányan még a fáradságot sem veszik, hogy elolvassák az adatlapod, csak kép alapján választanak és nem érdekli őket, hogy te valójában mit keresel. Bepróbálkoznak, aztán lesz, ami lesz. Ami érdekes, hogy azt is feltűntetheted a saját profilodon, hogy mennyi a havi jövedelmed és elég sokan ezt meg is teszik. Ez azért annyira jellemző a társadalmunkra, hogy ez is egy fontos dolog a párválasztásban. Feltűnt az is, hogy zömében diplomás emberek használják ezt az oldalt és jó anyagi körülmények között él az itt fellehető társaság. Rengeteget utaznak ezek az emberek, mert sokszor kapok olyan üzenetet, hogy a héten ide utazik és keres valakit, akivel szórakozni vagy várost nézni mehet. Az életkor is nagyon változatos a 20 éves egyetemistától a 60 évesig mindegyik korosztály megtalálható. Szóval elég széles a paletta. A rendszer a felhasználóknak minden héten küld egy listát a hozzá passzolókról, hogy naprakész információd legyen a felhozatalról. Meg tudod nézni, hányan nézték meg a profilodat ki milyen sűrűn nézeget stb, de ezt más ilyen jellegű oldal is tudja. Inkább az Okcupidnak az adja a pikantériáját, hogy nemzetközi és mélységekbe hatol, ezzel segíti a megfelelő társ keresgélését.

Meglepődtem mennyi magyar van fent és külön mulatságos, hogy először angolul kezdek el velük beszélgetni, mert nem tudhatod, hogy az illető beszél-e magyarul. Mert van az úgy, hogy nem jelzi, hogy folyékonyan kommunikál magyarul és mivel itt mindenki fantázia néven van regisztrálva, még a nevéből sem derül ki a nemzetisége. Kereshetsz vallásra, korra, identitásra és még ezer dologra. És ha még pénzt is akarsz áldozni a keresésre, extra szolgáltatásokat is kaphatsz. Ezt őszintén megvallva én még nem teszteltem, mert bőven elég nekem az ingyenes szolgáltatás is.

Tehát regisztráltam és túl vagyok már egy-két randin is. Persze itt is belefuthat az ember kóklerekbe, de a rengetek szűrő miatt azért kevesebbszer. 4 randin vagyok túl és elmondhatom, hogy nem ért olyan csalódás, hogy nem az várt a találkozó helyen, akire számítottam. Azt kaptam, amit vártam elsőre, persze ezeket hosszú levelezés előzte meg. Mert véleményem szerint, mindig jobb a bizonyosság. Ez a négy fiú mindegyike intelligens, tanult, normális értékrendel és normális életet élő személyek. Az első két pasinál az én választásom miatt nem lett folytatás, mert nem éreztem azt a pluszt, amit kellett volna (ami nyílván csak az első személyes találkozónál derülhet ki) a másik kettőnél én nem voltam elég. Az egyik, aki francia volt az se szó se beszéd eltűnt, de az utóbbi nagyon szimpatikus módón megírta, hogy nem engem keres. Egyébként ez lenne a normális, hogy mindenki ilyen legyen, ha már valamit elkezdünk, fejezzük be korrektül. De tapasztalatom szerint ez egyáltalán nem szokványos. A férfiak többsége nem képes vagy nem akar képes lenni a véleménye felvállalására. Ennek ellenére az eddigi tapasztalatom alapján, most már ki tudom jelenteni, hogy internetes randi weblapokon is lehet normális értékrendű és kinézetű pasit találni. Eddig azt hittem, hogy ezeken az oldalakon csak lúzerek vannak fent és a normális nem így ismerkedik. Tévedtem, mert akikkel hosszabb ismerkedésbe bonyolódtam egytől- egyig normális volt. Az persze megint más kérdés, hogy a sok normális közül melyik lesz az, aki hozzád passzol, mert nem elég megtalálni a jó ismerkedős helyet, egy nagy adag szerencse is kell hozzá, hogy a megfelelő embert halászd ki. Ezt pedig csak úgy lehet, ha minél több új embert fedezel fel. Állítólag 101 békát kell megcsókolni, hogy rátalálj az igazira. Az Okcupidon meg van a lehetőség, hogy megleled a herceget vagy hercegnőt, könnyen össze tud jönni 101, csak győzni kell válaszolni a levelekre és nyitottnak lenni. Na meg idő, idő és idő….türelem.

Természetesen nincs garancia arra, hogy itt fogja az ember lánya megtalálni az igazit, de ha nem keresünk és nem adunk új lehetőséget az ismerkedéshez, akkor még annyi esély sem lesz rá mint így. Több fronton kell mozogni és előbb vagy utóbb csak összejön. Ja és ki kell szúrni a nem megfelelő közegeket, mert a szemétdombon csak szemetet találni.

Én sosem fogom megérteni a férfiakat, hogy honnan merítik azt a határtalan önbizalmat, amivel rendelkeznek. Lehetnek akármennyi idősek, lehetnek pocakosak, ráncosak és még sorolhatnám, akkor is meg vannak győződve arról, hogy ők piszkosul jól néznek ki és minden nő őket akarja. Hihetetlenek! Bárcsak én is így gondolkoznék magamról!

 A férfiakban az a hit él, hogy nekik jól áll a kor, ők az idő múlásával csak sármosabbak lesznek. Egy bizonyos korig ez biztos igaz, de 60 felett már nem hiszem. Egy társkereső iroda vezetője nyilatkozta, hogy a 40 feletti nőknek nem tud társat találni, mert a korabeli férfiak 20-30 éves lányokat keresnek. Ezek az urak miért akarnak lányaikkal járni….nem is értem ?Én mindig úgy gondoltam, hogy annyit várhatok el a páromtól amennyit én is képes vagyok teljesíteni, ha nekem nincs kocka hasam, akkor nem várhatom ezt el a másiktól. Ellenben a férfiakat ez egy csöppet sem érdekli, ők lehetnek sörhasúak, de a nő legyen formás, szép arcú és fiatal. És ha netalántán a hölgy kikosarazná, akkor csak legyint egyet és azt gondolja magában, hogy jön a következő. Evvel szemben, ha egy nőt utasítanak vissza, a többség egyből elkezdi magában keresni a hibát, hogy túl vastag a combja, vagy nem elég feszes a bőre.

 Egyébként az a tapasztalatom, hogy az idősebb pasik sokkal bátrabban és kifinomultabban szólítanak le egy csinos nőt az utcán, mint a fiatalabb társaik. Nyilván nekik már rutinjuk van. Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék egy 50-60 körüli férfiembertől bókot. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, de bárcsak egy korombéli mondaná eme kedves szavakat. Ez manapság túl nagy elvárás, mert ma már más a tendencia a fiatalok körében (mielőtt bárkit megsértenék, mindig vannak kivételek). A korosabb férfiak, még tudják, hogyan kell udvarolni, még igazi nőként kezelnek bennünket, de lássuk be a 20-30 éves generációban már kevés az ilyen úriember tulajdonsággal felvértezett pasi. Egyszer egy közeli férfi ismerősöm, aki már az 50-es éveiben járt és panaszkodtam neki erről a napjainkban igen divatos szokásról, azt mondta: higgyem el, egy komoly meglett korú férfi mellett érezhetném magam csak igazán nőnek, ő tudja mire van szükségem és a tenyerén hordozna. Nem mellesleg, meg tudja adni azt a biztonságot, amit egy 20-30 éves nem. Lehet, igaza van, de például nekem fontos a látvány, fontos a vonzalom. Hiába tudnék fel nézni rá, szeretni, mint embert, de vonzalmat valószínűleg nem táplálnék egy 60 körüli férfi iránt. Már csak azért sem, mert a saját édesapám hasonló korú és engem ez nagyon is zavarna. Persze vannak kivételek, hisz mindenkinek más az ízlése, és ezzel semmi probléma nincs. Mégis van egy olyan általános nézet, amikor látunk egy fiatal csinos nőt egy nagypapa korú férfival, mindenki felszisszen, hogy biztos a pénzéért van vele. Bevallom, nekem is ez az első gondolatom, de ha jobban a dolgok mélyére nézünk, miért ne lehetne, hogy tényleg elvarázsolta, és esetleg boldog ezzel az emberrel. Hiszen mindenkinek más tetszik, más a kívánatos. Előfordulhat, hogy ez a férfi meg tudja neki adni azt, amit más nem képes. Ezért bánjunk óvatosan az előítéletekkel és soha ne mondjuk azt, hogy soha, mert az élet hihetetlen dolgokat tud produkálni.

Csak egy példa az életemből:

Volt olyan estem, hogy egy őszes halántékú úriember megállt mellettem az utcán, kiszállt az autójából, udvariasan megszólított és kávéra invitált (nem úgy mint a húszéves, aki csak kiszól a kocsijából, hogy „elvigyelek”, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az ember lánya vadidegen férfiak mellé ül be az autóba). Miután visszautasítottam a kedves meghívást, mondván, hogy dolgoznom kell és nincs időm, felajánlotta, hogy kivesz a munkából.  Na, ezen csak elmosolyodtam, de ezt a nagyszerű lehetőséget is kihagytam. Felmerült bennem a kérdés, hogy mit kellett volna tennem mindezért cserébe…. Ne hinném, hogy különösebb bánatot okoztam neki, és abban sem vagyok biztos, hogy ezt a nagyszerű ajánlatot nem sütötte el még aznap egy másik fiatal lánynál. Mindenesetre azt gondolom, ahhoz, hogy valaki ezt képes legyen meglépni, nagy önbizalom szükségeltetik. Viszont ennek az önbizalom túltengésnek véleményem szerint az is az oka, hogy van olyan fiatal, csinos nő, aki jobb életminőség  reményében elmegy „kávézni” egy jól szituált 20-30 évvel idősebb férfival.

És ezzel sincs probléma, hisz mindenki azt gondol magáról, amit akar és annak megfelelően cselekszik. De szeretném eltanulni ezt a magabiztosságot az erősebbik nemtől! Ők minden körülmények között, kortól és kiállástól függetlenül, azt gondolják magukról, hogy jól néznek ki és ellenállhatatlanok. Azt tartja a mondás, hogy a férfiaknak csak egy fokkal kell szebbnek lenniük az ördögnél, és akkor már minden nő a lábaik előtt fog heverni. Ők ezt el is hiszik.  Ha mégis megtörténne a lehetetlen és kosarat kapnának, az csakis a nő hibája lehet, még véletlenül sem sérülne az egójuk. Irigylésre méltó felfogás, tegyük magunkévá hölgyeim!

A fenti sorok, természetesen csak az én véleményemet tükrözik, amivel nem érthet egyet mindenki. Különbözőek vagyunk mi nők és a férfiak is, mindannyian másként gondolkodunk. Meglehet, konzervatívan gondolkodom a férfi-női viszonyok terén, de mindenki olyan elveket követ, amit helyesnek tart.

Mielőtt végig ültem volna a több mint két órát, nem tudtam mire számítsak a Vér és méz földjén című filmmel kapcsolatban, nagyon megosztottak a vélemények szakmai berkekben.  Kritikák, amelyeket olvastam eléggé vegyesek. Azt hogy Szerbiában betiltották, azon egy cseppet sem csodálkozom, hisz a film a szerbeket nyilvánítja ki abszolút bűnösnek.

 Amerikai szakértők szerint Angelina Jolie ígéretes rendezőként debütált, és meg kell valljam, számomra nagy húzó erő volt, hogy ő írta és rendezte. Az ő ismertsége tömegeket fog bevonzani a filmszínházakba szerte a világon, talán olyanok is kíváncsiak lesznek rá, akiket a téma nem igazán érdekelne. Ezáltal rengeteg emberhez eljuthat az, amiről sokan még nem is sejtettük, hogy a húszadik században ez megtörténhet. Tudtam, hogy nem lesz egy vidám film, és féltem attól, hogy megvisel, vagy attól, hogy a több mint 120perc unalmas lesz. De azt hiszem minden képzeletemet felülmúlta, és egy érzelmi sokkból kellett magamhoz térni a film végén. Megrázó képsorok követték egymást szüntelen.   A mozi beharangozójában a szerelmi szálat mutatja a történet mozgatórugójának, de számomra a megállás nélküli brutalitás, megaláztatás elvonta a figyelmet- e szerelmi vonalról.  Amikor azt gondoltam, hogy ennél már nem történhet kegyetlenebb dolog, akkor Angelina rácáfolt. Én csak dermedten ültem a székemben, és nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhetett, és nem is olyan messze hazánktól. A történet a háború kegyetlen valóságán kívül jól ábrázolja, hogy mi kell ahhoz, hogy két ember, aki szereti egymást, ellenségek legyenek, és akár egymás életére törjenek. A szerb parancsnok és a bosnyák festőnő kapcsolata bizonyítja, hogy vannak felsőbb erők a szerelemnél. Míg a férfi apja parancsára sem végez a lánnyal, addig a lány elárulja a szerelmét. A nézőben akaratlanul is felüti a fejét a kérdés, hogy ő mit választana, vajon melyik a helyes, hisz mindkét félnek a saját nézőpontja alapján igaza van. Csak egy dolgot felejtenek el ilyenkor az emberek, hogy az erőszak erőszakot szül, és sosem az bűnhődik egy háborúban, aki miatt kirobbant. Egyes részekben jól érzékelhető az önmarcangolás, vívódás, a jobb érzésű szerb katonákban, ahogy megpróbálják megnyugtatni magukat, hogy ők nem pusztán hidegvérű gyilkosok, és jó cél érdekében pusztítanak.  Megláthatjuk, hogy miként formálja az ember személyiségét, lelkét a háború, és hogyan fordul ki az ember önmagából, vagy miként merít erőt a túléléshez.

Volt olyan pillanat, hogy úgy éreztem dokumentumfilmet nézek, bemutatva az eseményeket, hogy mi is történt a dél-szláv háborúban. Mit műveltek az ártatlan nőkkel, gyerekekkel, akik semmi rosszat nem tettek, csak annyit, hogy nem szerbnek születtek. Kendőzetlenül, sokkolóan engedi láttatni a rendező a gyilkolásokat, a szerencsétlen nőket, akiket megerőszakoltak. Nem könnyű végignézni, és nem könnyű ennyi szörnyűség után visszatérni a hétköznapokba és úgy tenni mintha a világon minden rendben lenne.  Angelina Jolie megtalálta a módját, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy mennyi rémséges dolog történik a mi civilizáltnak vélt földünkön. Hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy emberek százait gyilkolják és hurcolják meg, különböző politikai okok miatt, mint ahogy ez megtörtént a 90-s években. Háromévnyi szenvedés kellett ahhoz, hogy más országok beavatkozzanak, és megakadályozzák a tömeges, értelmetlen pusztítást, kínzást.

Érzékeny lelkű ember lévén, felmerült bennem a kérdés, vajon elengedhetetlen volt-e ennyire véresre és durvára formálni a jelneteket, vagy ez már túlzásnak bizonyult? Lehetett-e volna jól szemléltetni a történéseket, ha nem folyik sok vér, ha nincs ennyi erőszak. Vagy ez csak egy rendezői túlkapás volt? Nehéz megállapítani, de ha Angelina Jolie-nak a figyelem felkeltés és a sokkolás volt a célja, akkor mindenképpen jól csinálta.

 A 6 gyermekes színésznőnek egy másik oldalát ismerhetjük meg e mozi kapcsán, férfias keménységgel írta és rendezte meg a Vér és méz földjét. Én azon csodálkozom, hogy tudta minden este ezt a sztorit lerázni magáról, amikor forgatott, és hazamenni családjához és játszani a gyermekeivel. Nagyon erős jellemet takar, de ezt a filmet másképpen nem is lehetett volna megrendezni. A szereplők kiválasztása is remek volt, hisz többen átélték a valóságban is az eseményeket, így hitelesen tudták megformálni karakterüket.

 Egyet még megjegyeznék, az egyik női magazin műsor ajánlójában, nőknek szóló moziként írnak a filmről, ezt cáfolnám még akkor is, ha túlnyomó részt a gyengébbik nem háborús megpróbáltatásairól szól, és a történet alapja a szerelem. Nőkről szól, de nem kifejezetten csak nőknek.

Egy ismerősöm, mondja mindig, ha megdicsérem milyen szép a gyűrűje vagy karkötője: hogy legalább valami szép is legyen rajtam. Ezen mindig mosolygok, de annyiszor hallottam már, hogyha elmegyek  otthonról valahová, mindig teszek fel valami szép kiegészítőt, mert eszembe jut a fent említett kis idézet.

Az öltözködésünk szerves része ma már az ékszer, és nem csak különleges alkalmakra, hanem a hétköznapokra is. Estére csillogósabbat, nappalra kevésbé csillogót, ami passzol az aktuális ruházatunkhoz. Bevallom nektek, én megfigyeltem magamon, ha nem veszek fel semmi kiegészítőt rosszabbul érzem magam, mint ha lenne rajtam akár csak egy apró kitűző. A gyűrűim nélkül fél embernek érzem magam, és olyan snassznak. Hiányérzetem van, és az arcomat is szebbnek látom, ha fülbevalót akasztok a fülembe. Ha az ember lánya felvesz egy kis fekete egyszerű szabású ruhát, vagy egy farmert egy szürke trikóval, és feldobja egy különleges, színes nyaklánccal, már magára tudja vonzani a tekinteteket. Igenis az ékszer öltöztet! Sőt az én hangulatom egyszerűen jobb lesz, ha valami csilivilit vagy színes apróságot viselek. Öröm ránézni a karomra, amikor felveszek egy csillogó gyöngyökből készített karkötő. És azáltal, hogy tetszem magamnak, önbizalmat ad, és hölgyeim, nincs vonzóbb, mint egy önbizalommal teli nő a férfiak számára. De itt hívnám fel a figyelmeteket az egyik legtöbbet elkövetett stílus hibára, szigorúan tilos 7 ékszernél többet viselni egyszerre (fülbevalók már kettőnek számítanak), ne akarjunk úgy kinézni, mint egy karácsonyfa! Az ékszer tipikusan az, amiből a kevesebb néha több. Tudom néha nehéz eldönteni a sok szép ékszerünk közül, hogy mit akasszunk magunkra, de muszáj megálljt parancsolni. Vannak olyan gyönyörűen megalkotott karperecek, amihez még egy nyaklánc is sok. Ha van egy hangsúlyos ékszer rajtunk, akkor már nem kell más.

A pasik mindig ki vannak akadva, hogy mit tudunk órák hosszat eltölteni egy bizsus boltba, vagy, hogy tudunk ennyire izgalomba jönni egy igazgyöngy karkötőért, és azt pláne nem értik, hogy miért kell megvenni a kétszázhuszadik fülbevalót. De ez legyen az ő bajuk, a lényeg az, hogy nem árt, ha tudják és persze mi is tudjuk, hol lehet beszerezni jó áron szívünk tárgyait. Igen-igen az is kardinális kérdés, hogy mennyire kell kinyitni a pénztárcánkat egy becses darabért. Mindenhol vannak bizsukat áruló üzletek, és nagyon jókra lehet szert tenni szinte ingyen, de hát azért csak megdobban a szívünk egy swarovski üzlet előtt vagy egy igazgyöngy karlánc láttán a kirakatban. Bizony mindig is vágytam egy igazán értékes darabra, amit csak is a különleges alkalmakra tartogatnék, de hát sajnos eredeti árán nem engedhetem meg magamnak. Ráadásul még a „lovag” sem jött el, aki ezt megvenné nekem, így magamnak kell kitalálnom valamit. Sokat hallottam már, hogy az interneten online boltokban egy csomó mindent meglehet vásárolni jobb áron, csak az volt vele a bajom, hogy mind külföldi, így a postaköltséggel majdnem ott lennék, mint ha eredeti áron az üzletbe megvenném. Míg nem az egyik ismerősöm felvilágosított, hogy van ilyen magyar oldal is, és ott  ugyan így mennek a dolgok, sőt ha akarod, úgy beszéled meg, hogy elmész érte, és nincs posta költség. Fel is csillant a szemem, egy magyar virtuális piactér, ez tök jó. Több se kellett, elkértem a webcímet és már az oldalon is voltam. Meglepődtem, hogy mennyi minden van ott, és tényleg megtalálható az is amire vágynék. Igaz gyöngyös ékszerek, elérhető árakon  http://ekszer-ora.teszvesz.hu/index_c363.html?q=gy%F6ngy . Arany-ezüst gyűrűk, láncok, karkötők töménytelen mennyiségben  http://ekszer-ora.teszvesz.hu/arany_ekszer/index_c1828.html .

És ha valami igazán egyedire vágynék, találhatok kézműves ékszereket is http://ekszer-ora.teszvesz.hu/kezmuves_iparmuvesz_ekszerek/index_c10237.html .

 Ezek a linkek csak ízelítők a repertoárból, órák hosszat el lehet böngészni a TeszVesz-en, ha egy kis időt szánunk rá, biztosan találunk valami igazán nekünk valót. Otthonról, kényelmesen kedvünkre licitálhatunk álmaink ékszerére, de akár el is adhatjuk, amit meguntunk. Kell ennél több!? Kétlem, ennél jobb megoldást keresve se találnánk. Ha kedved kaptatok kincsek felfedezésére, akkor jó keresgélést kívánok, mindenesetre magamnak meghoztam a kedvet, úgy hogy nem is húznám tovább az időt, kincsvadászat indul!

 Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny