A mai világban, szinte minden elkészíthető, vagy beszerezhető gluténmentesen, a rendelkezésre álló alapanyagok széles körének köszönhetően.

Ennek ellenére, még mindig nagyon körülményes az élet lisztérzékenyként. Ez a betegség nem csak ránk, hanem a környezetünkre is hatással van. Értem ezalatt, hogy ha vendégségbe hívnak, plusz gondot okozhatunk azzal, hogy mi nem ehetünk bármit. Persze megtehetjük, hogy nem fogyasztunk semmit, de ezzel a vendéglátónkat bántjuk meg. Sőt, udvariatlanság is nem elfogadni, ha megkínálnak. Nekem mindig nagyon kellemetlen, amikor közölnöm kell, hogy mit nem ehetek, és ezzel plusz költségeket és fejtörést okozok a házigazdának. De mégis, mit lehet ilyenkor tenni?! Csak azt, hogy mindezek ellenére is jelezzük a velünk járó kihívásokat…

Sajnos, sok esetben megkapom, hogy nekem milyen úri szokásaim lettek, és azt gondolják, hogy csak divatból eszem így. És ebben csak az a vérlázító, hogy ha nem lenne ez a diagnózisom, akkor én biztosan nem ennék gluténmentesen, még divatból sem!

Sokan vannak, akik nem egészségügyi okokból étkeznek gluténmentesen, és éppen ezért, többnyire erre asszociálnak az emberek. Emellett kevesen tudják, hogy mi is valójában a cöliákia, milyen hatásai vannak, és mi lehet a következménye. Így nem veszik komolyan, és azt gondolják, hogy ez csak egy úri huncutság.

A másik számomra nehéz dolog, hogy nem ehetek akárhol, akármikor. Régebbi életemben, jártamban-keltemben, ha megkívántam egy lángost vagy egy kis pogácsát, megvettem és megettem. Ma már nincs ilyen, mert nincs minden sarkon gluténmentes pékség vagy lángosos. A fagyit se sok helyen lehet gluténmentes tölcsérben kapni. Persze ehető kehelyből is, de néha olyan jó lenne rohanás közben is elmajszolni egy-két gombóc igazi, tölcséres fagyit.

Itt a nyár, mindenki szeret strandra járni.  Ebben az a számunkra a nehéz, hogy valószínűleg nem sok olyan büféssel találkozunk, aki fel van készülve gluténmentes választékkal, így oda is komplett piknik kosárral kell menni, ha nem akarunk egész nap koplalni.

Nos, van annak romantikája, hogy mindenhol piknikezhetünk, na de nem mindig erre vágyik az ember. Nem egyszerű cöliákiásként élni a hétköznapokat, rengeteg plusz energiát igényel: folyton előre gondolkodni, mindennek utána járni, nem lehet csak úgy elindulni a vak világba, hogy majd eszünk valahol útközben. Nyaralások alkalmával is előre fel kell deríteni, hogy ahová utazunk, milyen lehetőségei vannak a mentes életet “élvezőknek”. Szerencsére, ma már sok szálloda, vendéglátóhely is fel van készülve az ételintoleranciával küszködő vendégekre is, mert elég sokan vagyunk a nagyvilágban. Igazából, semmi nem megoldhatatlan, és lehet ezzel együtt jól élni, csak komplikáltabb!

A minap olvastam, hogy a Győri Keksz újra kezdi gyártani a Pilóta kekszet. Ennek először  nagyon megörültem, hiszen mindig is szerettem, de aztán leesett, hogy oké, de én már nem ehetek többet... Na ilyenkor élem meg hátrányként a lisztérzékenységemet!

Egyszer azt olvastam, hogy cöliákiásként gondoljak úgy magamra, hogy különleges vagyok, mert nem élhetek átlagos életet. Első olvasatra ezt egy kicsit túlzásnak gondoltam, hogy miért lennék egy betegségtől különleges. De aztán ez a gondolat nem hagyott nyugodni, és arra jutottam, hogy minden felfogás kérdése, és miért ne gondolhatnék magamra eképpen. Ez nem betegség, hanem egy különleges állapot – és igaz, hogy az élet bonyolultabb lett ezáltal, de sokkal egészségesebb!

Ugye mennyivel jobban hangzik így?!

Gluténmentes receptekért látogass el ide: https://glutenmentesedesseg.hu