A lélek és a „test” külön életet él, kezdem ezt hinni. Van, hogy a lelkek összetartoznak a” testek” meg nem. Más különben, hogy lehetne az, hogy két lélek nem tudja egymást elengedni, de a valóságban, a való életben nem tudnak együtt létezni. Amikor érzik egymás gondolatait, és amikor hiányoznak egymásnak, és egymásra gondolnak, erős lökést éreznek a szívükben. Hogy lehet ez, ha nem valami univerzumban köttetett kapcsolatról van szó!? Nincsenek együtt, nem látják egymást hónapokig, majd jön egy nap és arra eszmélnek, hogy örülten hiányzik, és fizikális nyomást éreznek a testükben, lelkükben egy azon időben. Élik a mindennapos munkájukat és a semmiből egy pillanatra bevillan a másik arca. Majd lenyugszanak egy kicsit, és ismét rájuk tör újra és újra. A lelkek összetartóznak, csak úgy lehet!

Mindketten tisztában vannak vele, hogy nem tudják megadni egymásnak azt, amire a másiknak szüksége van, egy valódi párkapcsolat halálra van ítélve közöttük, hiszen próbálták és nem megy. Az okokat kár firtatni, mert milliónyi van belőle és túl bonyolult. De mit lehet akkor ezzel kezdeni, ha a lelkek egymásnak vannak rendelve, de a” testek” nem!?

Az érzések ellen az ember nem tehet semmit, egy ideig-óráig elnyomhatja, de igazán soha. Talán a „testek” rossz időben találkoztak és nincsenek felkészülve egymásra, más síkon mozognak még, de idővel, sok év múlva, ha újra találkoznak, lehet működhet a jelenben is ez a karmikus kapcsolat. És, ha tényleg van ilyen, hogy bizonyos lelkek összetartóznak, akkor megvárják egymást, csak még nincs itt az ideje, de a lelkek nem szakadnak el egymástól, ami az égben íródott, az ellen földi halandó nem tehet semmit. Mert az élet nagy dolgaiba, embernek nincs beleszólása!